Voldemort: Lucius, öreg barátom!

Lucius: Szolgálatodra, ó, Sötét  Nagyúr!

V: Figyu, tudod, hogy nekem nincs állandó lakóhelyem.

L: (rémülten) Ööö... szeretnél hozzánk költözni?

V: Nem, köszi, jól elvagyok azzal, hogy ide-oda megyek, tudod, egyik nap a Buckingham Palota, másnap a miniszterelnöki rezidencia, épp mikor mit foglaltam el... hihihi.

L: Igen, Nagyuram, igazad van, hiszen tiéd az egész vil...

V: Lucius!

L: Igen, Uram.

V: Van pár régi cuccom, amit nem szeretnék magammal cipelni. Amolyan iskolai holmik, nincs szívem őket kidobni. Vigyáznál rájuk?

L: Örömmel, Uram! A házam nyitva áll a tárgyaid előtt! Esetleg Mardekár régi kincsei? Megengeded, hogy kitegyem őket a vitrinbe?

V: Nem, barátom, csak egy-két füzet, toll, könyv, jegyzetek, ilyesmik.

L: (csalódottan) Értem, uram.

V: De jól vigyázz rájuk!

L: Természetesen.

V: Hallom, fiad született. Nekem nehogy az én cuccaimba kezdjen írogatni, ha felnő!

L: Nem fogom engedni.

V: És ne tedd őket a kandalló közelébe. Meg a padlásra se, hátha beázik. A pincébe se, még megpenészednek.

L: De Nagyuram, a Malfoy-kúria nem szokott beázni!

V: És vigyázz, nehogy ellopja őket valamelyik kis házimanód.

L: Az utolsó cselekedete lenne ezen a világon.

V: Inkább előzd meg a bajt. Esetleg beletehetnéd egy páncélszekrénybe.

L: Miért, van valami varázserejük.

V: Izé, nincsen...

L: (gyanakvóan néz)

V: (lemondó sóhaj) Jó, az egyik cucc nyitja a Titkok Kamráját, na!

L: A TITKOK KAM...

V: Lucius!

L: Igen, Uram!

V: Elmehetsz.

L: Igen, Uram.