(The Glowface 775)

Én valahogy úgy képzeltem ezt a lélek dolgot, mintha a lélek az olvadt reszeltsajt lett volna a forró makaróni tetején. Hmmm, de szép hasonlat, ezt megjegyzem. Szóval, jön valaki, és széttépkedi a szép, egyenletes sajtréteget. De persze nem válnak teljesen szét egymástól: egy pár szál, pár ragacsos fonat azért összeköti őket.

Na, és ha valaki megöli a fizikai tartóját egy lélekdarabnak (mondjuk, kieszi a makarónit a sajt alól) akkor sem "száll el" a lélekdarab: a világban marad, mert a többivel összekötő szálak visszatartják. Vagyis csak akkor száll el szépen a túlvilágra a teljes lélek, ha már egy ponton sem kötődik a lélektörmelék a makarónihoz. Izé, a földi világhoz. Addig mindig visszarángatják egymást a darabok.

Így amikor az eredeti Voldermorttest sikeresen bekapta a saját Avadáját, akkor a test elpusztult, de a lélekdarabka nem "szállt el" belőle, hanem itt kóborolt a világban, mert hát a többi lélek visszahúzta. Aztán ha valaki az összes krucifixet, vagy mit szétkapja, aztán magát a lélekhordozó testet is megöli, akkor már nem lesz semmi, ami "lehorgonyozza" a lélekforgácsokat, na akkor majd szépen mehetnek a jól megérdemelt helyükre.