Időpont: 2073. november 19. Helyszín: egy gyerekszoba, a nyolcadik kerület egyik házának negyvenötödik emeletén. A szobában egy hatalmas képernyő előtt ül Aribeth és az unokája, egy tizenkét év körüli fiú. Mindkettejük szeme a képernyőre tapad, multiplayer módban játsszák az 'Alien vs. Piton" című vadiúj játékot. Aribeth van Pitonnal, az unoka az Aliennel.

Aribeth: (üvölt): A büdös nénikédet próbáld lefröcskölni a savaddal, te ocsmányság! Pitonnak van ellenszere, most kotyvasztotta össze!!!

Unoka: (izzadva nézi, ahogy az alienje szorult helyzetbe kerül, miközben óvatosan a nagyira sandít, nem kapott-e agyvérzést izgalmában)

A: Höhöhö, úgy kell neked, te... hopsza. A picába.

U: (ijedten) Mi történt, nagyi?

A: Már megint kiköptem a műfogszoromat.

U: Tessék, itt van.

A: Köfönöm féepn, kicim (cuppanós-koccanós hangok) Na, így már jobb. Hát, rég láttam már ilyen béna játékot. Minek összeereszteni mindenkit mindenkivel? Akkor már inkább a McGalagony vs. Menyasszony, az izgibb volt.

U: (magában) Persze, hogy tetszett neked, te még mindig azt hiszed, hogy a szamurájkardod Griffendélé volt... múltkor is majdnem lecsaptad vele a fejem játék közben... neked való az a két szenilis, divatból kiment virtuálbanya...

A: (felkapja a fejét, és megigazítja a hallókészülékét) Mi van?!

U: (somolyogva): Ööö, semmi.

A: (dühösen) Mondd csak, fiatalúr, kész van már a házi feladatod? Mintha bioszból héttekercses dolgozatot kellett volna írnod!

U: Már majdnem befejeztem. Különben is, az nem hét tekercs, hanem hétezer karakter.

A: Tényleg. Már az iskola sem olyan, mint az én időmben.

U: Mé' nem tetszett neked a játék?

A: (puffogva) Ez a Mackenzie túlmegy minden határon. Már negyven silányabbnál silányabb folytatás készült a Harry Potterhez, ráadásul kétévente dobják ki az újabb filmeket és játékokat. A legrosszabb a "Piton és Neville csodálatos kalandjai"-sorozat volt. Mi jogon teszi ezt az a nőszemély? (meglengeti a botját)

U: Hát, mert ő a Rottring néni lánya, nem? És azok a Neville-s könyvek tök jók voltak!

A Lappföldes volt a legkirályabb!

A: Rowling, kedvesem.

U: Ja, igen.

A: (legyint) Lappföld... pfff... rénszarvasokon lovagoltak és csokibékával lepték meg a Télapót. Idáig hallom, ahogy Rowling forog a sírjában.

U: És a "Harry fia Lochlin"-könyvek? Vagy a "Weasley-viccek gyűjteménye"? Azok se?

A: Hagyjuk... Miről is kellett írnod?

U: A kutyákat és a farkasokat kell összehasonlítani.

A: Ó, kutyák és farkasok! Siriusok és Remusok!

U: (magában) Már megint kezdi.

A: Rowling se volt normális, máigg nem értem, hogy az animágusok miért nem választhatják meg, mivé változnak!

U: (unottan) Igen, nagyi.

A: Most képzeld el, hogy átváltozol, és lapostetű leszel!

U: Akkor jül megszívatnám a Janit, úgyis folyton piszkál.

A: Vagy ezt már mondtam?

U: (megkínzottan) Mág csak ötszázhatvanhatszor. Plusz-mínusz száz.

A: (ingerülten) Jól van, na! És ahhoz mit szólsz, hogy Voldemort képes volt odaadni a naplót Luciusnak?! Ennek van értelme?

U: (szenvedő arccal) Jaj, nagyi!

A: (sértődötten) Hálátlan kölyök, ahelyett, hogy örülne, hogy ilyen fiatalos a nagymamája! Bezzeg az én időmben az én nagyanyám folyton azzal fárasztott, hogy miképp szüretelték a szőlőt, meg hogy kislánykorában egy baglyot látott a padlásukon... (felderül) Ó, baglyok! Emlékszem, amikor...

U: (hanyatt-homlok menekül)